Az ősi Egyiptom születése

Körülbelül 20000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején a nagy folyó, de Egyiptom is egészen másként nézett ki, mint ma. Ekkortájt Észak- és Közép-Európa hatalmas területeit vastag jégtakaró borította, a Szahara ezzel szemben virágzó táj képét mutatta, ahol számtalan állatfaj és nomád törzs élt. A szavannák növényei borították a tájat. Az állatoknak és az embereknek nem kellett a táplálék miatt aggódniuk, volt bőven belőle.

Tízezer évvel ezelőtt véget ért a jégkorszak, és kezdetét vette az a melegebb időszak, amelyben ma is élünk. A hőmérséklet megemelkedése miatt a vidék egyre szárazabbá vált, és az egykori virágzó tájakon a kietlen pusztaság lett úrrá. A növekvő szárazság hatására a nomád halkászok és vadászok a visszavonuló vizek nyomába. Ily módon kisebb népvándorlás alakult ki. A kiszáradó afrikai területek lakói kelet felé vándorol-tak, míg az Arab-félsziget törzsei nyugat felé indultak el. A keletről és nyugatról származó bevándorlók összekeveredtek egymással, és néhány évezred elteltével így alakult ki az egyiptomi őslakosság. Ezek az emberek valószínűleg mai észak-szudániakra ha-sonlítottak: középtermetű, hosszúkás arcú, barna bőrű, fekete hullámos hajú emberek voltak.

Az így kialakuló ősi egyiptomi nép, nomád életformát folytatott. Ugyanis Nílus partján minden megtalálható volt, amire szükségük lehetett. A vidék bővelkedett állatokban, gyümölcsökben és szabadon termő búzában is.
Ez az életforma i.e. 3500 táján megváltozott. Néhány nagyobb parasztcsalád letelepedett a nagyobb terméshozam elérése érdekében. Ez másfajta életstílust és termelési technikákat kívánt. Például gátakat és öntözőrendszereket építettek.
Az első falvak akkor alakultak ki, mikor az egyes családok a megnövekedett munka-igény ellátása érdekében, kisebb kolóniákba tömörültek.