A Nílus útja és Egyiptomra gyakorolt hatása


A forrásnak tekinthető Kagera folyótól számítva a Föld-közi-tengerig a Nílus, a világ leghosszabb folyója 6667 kilométeres utat tesz meg.

A kelet-afrikai Ruwenzori hegységre lezúduló eső megolvasztja az 5127 méter magas hegyet borító havat. Az esővíz és az olvadt hólé kis tavacskákba, patakokba gyűlik össze. A vékony erekből hamarosan igazi nagy patakok, majd kisebb folyók lesznek.

A Nílusnak két eredő ága van: az egyik a Kék-Nílus, a másik a Fehér-Nílus.

A Kék-Nílus Etiópia legnagyobb tavából, a vulkáni kúpokkal és fennsíkokkal szabdalt Etióp-magasföldön elterülő Tana-tóból ered és Szudán területén egyesül a Fehér-Nílussal.
A Kék-Nílus kifolyásánál található a Tisisat vízesés. A folyó Etiópia területén először déli irányba halad, majd északnyugat felé fordul.

Az erekből kialakult kisebb folyók legnagyobbikát, a Kagerát tartják a hatalmas Nílus másik forrásának. A Kagera mind erősebbé válva, kiszélesedve elindul észak felé. 850 kilométerrel késöbb eléri a Viktória-tavat, a világ legnagyobb tavát. Jinja-nál elhagya a nagy tavat és Viktória-Nílus néven fut tovább észak felé.
Tovább haladva érinti a Kioga-tavat és Ugan-dát elhagyva a mai Szudán területére lép. A Szudán fővárosba érve megváltozik a Kagera neve és Fehér-Nílusként folyik tovább (Bahr el-Abiad). A Fehér-Nílus Etiópia 2800 méter magas hegyeiből rendívül értékes ásványokat és vulkáni iszapot hoz magával, amellyel áradáskor megtermékenyíti Egyiptom termőföldjeit. Útja során csatlakozik hozzá a Gazella-folyó (Bahr el-Ghazal) és a Sár-ga-folyó (Bahr el Aszfar).
Nem sokkal Khartum után, Meroé, az egykori Etióp Birodalom fővárosának romjai mellet éri el a folyó - amelyet innentől kezdve már egyszerűen csak Nílusnak neveznek - az első kis piramisokat.
Ezen a helyen folyik bele az utolsó mellékfolyó, az Abesszín-felföldről származó Atbara („Fekete”). A núbiai homoksivata-gon keresztül a második katarata (vízesés) után elérkezik Egyiptom földjére. A hatalmas szárazság ellenére a Ruwenzori és az Abesszin-felföld vizét egybegyűjtő Nílus egy hatalmas tóvá szélesedik, majd az első katarata után tovább folyik, áthaladva Asszúánon és Luxoron (Théba), amíg el nem érik Kairót. Kairótól 25 kilométerre, 150 kilométerrel a Földközi tenger előtt a Nílus számtalan kisebb ágra és folyamra ágazik szét. Ezt a hatalmas háromszöget a görögök ábécéjük egyik betűjéről, a deltáról Nílus-deltájának nevezték el.

Az egyiptomiak Kemetnek / fekete föld/ hívták saját országukat. A Nílus minden áradáskor termékeny fekete iszapot rakott le 5-10 kilométeres szélességben.
Már több ezer évvel ezelött is csak a Nílus enyhítette a tikkasztó, 30-40 fokos nyár hőséget.
Minden évben, július 19. napján körül a folyó kilépett medréből. Ezt az örömteli napot tették meg az egyiptomiak az év első napjának. Egyiptom két részre oszlik, az északi részt, a folyó szerteágazó deltavidékét hívjuk Alsó-Egyiptomnak és a déli részen 1000 km hosszan kanyargó területet Felső-Egyiptomnak.